A sunyiságról (2018)

Modern életünk egyik alaptulajdonsága a sunyiság. A sunyi nem gyáva és nem is gonosz alapjában. Talán inkább hazugnak nevezhető abban az értelemben, ahogyan pl. Montaigne önelemzően felfedezi a képzeletből fakadó kívánságok “hazug” voltát olymódon, hogy az ilyesfajta kívánságok mások rovására mennek.

“Jeder, der sein Inneres auslotet, wird entdecken, daß unsere geheimen Wünsche zum größten Teil aus Vorstellungen entstehen und sich nähren, deren Verwirklichung auf Kosten anderer ginge.” (Essais)

A sunyisággal, más megnevezéssel a ravaszsággal vagy alattomossággal akkor találkozunk, amikor megszállja az embert, mint ahogy nyelvi kifejezésekben előfordul: sunyi a tekintete, sunyin néz, sunyin meglapul stb. Úgy is mondhatnánk ilyenkor, hogy démoni a tekintete, mert megszállta a démon, az irányítja; a tettei pedig a démoniság lenyomatai. A démoniság modern fogalmát Bergyajev abban látja, hogy a véges a végtelenben látszana (láttatná magát):

Dämonischen Charakter erhält alles Relative, das ins Absolute verkehrt wird, alles Endliche, das ins Unendliche verkehrt wird, alles Profane, das in Heiligmäßiges verkehrt wird.” (Von des Menschen Knechtschaft)

Ezen gondolatmenet nyomán démoni megnyilvánulás pl. az a megdöbbető állítás, amely az illuminátus meghatározottságot isteninek tünteti fel.

Hamvas Béla a következőket írja a démoniság lényegéről, ami találó jellemzése is lehetne korunknak:

“Démoninak lenni annyi, mint áldozatra képtelennek lenni, mint nem tudni belátni, megérteni, engedni, adni, szelídnek lenni, békében élni.” (Patmosz II.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *