Day: April 23, 2026

A szó magyarul nem túl udvarias megszólítás, az “önözés” közönségesebb változata. Az amerikai angolban egy korunkbeli betűszó, értelmezése a “demagógikus megnyilvánulásoktól” egészen a “pozitív hazafiságig” terjed. Egyfajta “csináld-magad” tömegeket megmozgató sikertörténet. Vagy akármi. Kinek mi. Nem is érdekes a dolog igazán eddig, látszólag “működik” is, mégpedig (látszólag) jól. Jobban érdekelne viszont a “hogyan”. Hiszen a “megszólítottak” a mai napig (2025. február 11.) csak ígéreteket kaptak. Pontosan azt, amit hallani akartak. A türelmetleneket (“lássuk végre a medvét!”) újabb ígéretekkel nyugtatták le. Mi van a kritikusokkal? Eloszlattak volna eddig egyetlen kételyt is? Lehet. Jön (mert jőni kell?) az “aranykor”, az emberek egészségesebbek lesznek az ún. med-pod/med-bed-nek köszönhetően, megtakarításaink (pénzünk) értékálló marad, a politikai környezetünk hirtelen transzparens (ellenőrizhető és ezért remény szerint “becsületes” ) lesz. Ne soroljuk! Ismerjük már, “kolbászból” lesz a kerítés is. Van azonban a “néphülyítésnek” (pszichológiai- hadviselés) egy nagyon veszélyes mozzanata: újabb és újabb “trükköket” kell majd kitalálni, mert az emberek lassan elfáradnak ebben a végtelenre (?) szabott mesében. Vegyük pl. a Covid-mesét! Elég jól ismert, a bőrünkön megtapasztalt történet. Ha az egész csak arra volt jó, hogy a két egymással szembenálló fél, az ún. “háttérhatalom” (Deep State) és a kihívója (ki is? MAGA? Q? White Hats? vagy egyszerűen a Chabad Lubawitsch zsidó szekta?) a közvéleményt félrevezesse, és a maga gesztenyéjét sütögesse. Mint összehangolt “titkosszolgálati akció” tudnia kellett a dologról egész mélységében minden államfőnek, miniszterelnöknek és döntéshozónak. Ebben a megvilágításban mindkét oldal “bűnös” egyenlő mértékben. Kérdezhetnénk szintén, hogy miképpen tolhatja a MAGA-szellemiség a zsidó nacionalizmus (Chabad Lubawitch, cionisták stb.) szekerét. Hogyan állhat az újonnan beiktatott amerikai elnök határozottan (?) a cionista érdekek mellé. Ráadásul veje, Jared Kushner nyíltan cionista, ami újabb és újabb súlyos kérdéseket vet fel. Persze, sok mindent nem tudhatunk bizonyosan, és éppen ez lenne itt a legégetőbb kérdés: amíg az önmaga által immár győztesként kikiáltott új “quantum-államiság” (MAGA, Q, White Hats, anti-golabalisták) a tömegek félrevezetésében nem tisztázza végre, hogy mi lenne az “igazság” a visszatartott dokumentumok, bizonyítékok alapján, és csak ígérget, ígérget továbbra is, a saját hitelességét veszíti (veszítheti) el. Aki másnak vermet ás … (?)

Eljátszottam az ördögöt. Könnyen ment, magam is megdöbbentem ezen. Sokkal nehezebbnek gondoltam, pedig végül nem is volt az. Ahogy az ördög játszadozik velünk, ellesünk tőle néhány dolgot, úgyhogy mindazt, amit már velünk kipróbált, egyedül is tudjuk a végén egészen jól, csakhogy ez időre már nélküle, a magunk uraként az ő nevében.

De hát így mégis unalmas, egyedül… társakkal sokkal jobb – gondoltam. Társak után néztem. Sokan kinevettek, amikor kinyögtem, hogy mit is akarok. Én pedig fülig vörösödtem dühömben és szégyenemben, de nem adtam fel. Végül kikötöttem azoknál, akiket mások is csúfoltak, nem is főként testi kinézetük miatt, hanem mindegyikben volt valami megmagyarázhatatlan, szokatlan. Már ahogy rám néztek, attól megborzongtam. A játékaik is különösek voltak, akik már ismerték, azt mondták, hogy betegek. Nem értettem, hogy miért, hiszen én merészséget láttam bennük, azt, hogy ők többet akarnak, mint a többiek. Hamarosan barátok lettünk, együtt játszottuk különös játékainkat, egyre jobban élveztük, hogy átlépjük a szokottat, a megengedettet, és kezdtük lenézni a többieket. Többnek képzeltük magunkat, jobbnak mint a környezetünk, de lassan már ez is kevés volt, kezdtünk unatkozni. Megéreztem, hogy eljött az én időm.

Felkeltettem a vágyat újdonsült társaimban olyannyira, hogy semmi mást nem kívántak jobban, mint megismerni korábbi ördögi játékaimat. Lassan tanítottam , majd amikor úgy láttam, hogy megértették, magukra hagytam őket, és csak távolról figyeltem, hasonlóan mint egykor az ördög tette velem. Elégedett voltam, nagyon is, ment minden simán. Egyre lelkesebben szövögettem a terveim, azt akartam, hogy mind többen és többen játsszanak, sőt majd valamikor mindenki. Ez volt a legnehezebb, rá kellett szednem a bennünket megvetőket, hogy játsszák a mi játékainkat. Ők azt gondolták ugyanis, hogy jobbak, mint mi. Hagytuk, hogy tegyék, amit érdekük és igazságérzetük diktál. A ránk zúduló szitkokat, túlkapásokat és megsemmítésünkre irányuló minden próbálkozásukat végül ellenük fordítottuk…És most, hogy végigtekintek a játszadozó társaságon, elégedetten állapítom meg, hogy sokan lettünk. Megállapodtunk, hogy ezentúl rendszeresen, méltó módon megemlékezünk saját bátorságunkról, minden lehetséges helyen szobrot állítunk önmagunk nagyságának. Aki pedig ördögöt próbál emlegetni, elétárjuk a tudomány eredményeit, nevetségessé tesszük, befogjuk a száját, kiközösítjük. Eljött a mi világunk, hahaha.

A shakespeari mellékszereplőkkel találóan leírható napjaink valósága is. Akit “küldtek” és akinek “küldetése” van, nem feltétlenül ugyanaz a személy, sőt legtöbbször két különféle. Fogalmi megközelítésben a “küldés” problémásabb, mert jelentése végül is involválja a “küldőt” és annak szándékát is. Akit “küldtek”, az mintegy megtestesítí mindazt, amit a “küldő” szándékolt (vele), ezáltal “akit küldtek” nem több egy “eszköznél” (“tárgynál”). Ez is a “bűne”, ha éppen pl. Claudiusnak hívják azt, aki küldte. Vagy talán nem is kell hozzá pl. Claudius, mert beleegyezni abba, hogy eszközzé (tárggyá) tegyenek, már önmagában “bűnnek” tekinthető. Rengeteg példán tanulmányozhatnánk a felvetett kérdést akár magyarországi viszonylatban is. Vehetnénk pl. a III/III-as ügynökök esetét, vagy az ún. “rendszerváltás” eseményeit, vagy éppen a jelenleg regnáló hatalmi berendezkedést. A Fidesz nevezetű politikai kínálat soha nem jött (jöhetett) volna létre a “Soros Alapítvány igen jelentős anyagi támogatása nélkül. Emellett a Fidesz -ma is uralkodó- vezető kádereinek és holdudvarának 80%-a a Soros-ösztöndíjakkal tanult; minden politikai vezetői képessége megszerzését Soros Györgynek köszönheti.” (Czike L.) Csak a Fidesz? Nemcsak. Viszont a Fidesz felelt meg az utóbbi évtizedekben legjobban a “küldő” szándékának. Mindannyian, elődeiket is beleértve, politikai Rosencrantzok és Guildensternek, mellékszereplők a történelmi színpadon, akiket megérdemelt sorsukhoz vezetne korunk Hamlete, ha lenne.