Ne legyünk naívak, botrányok (megdöbbentő bűntettek) mindig is voltak, és gondolom mindig is lesznek. Mivel a “bűn” (rossz útra tévedés) hozzátartozik a “romlott” emberi természethez. Mindez nem jelenti, hogy el kell fogadnunk a dolgot mint valami “normálisat”. Harcolnunk kell ellene kívül és belül is. A “posztcovid-helyzet” azonban nem egyszerű “botrány-utáni-állapot”, hanem valami nagyon sajátos, metafizikailag átvilágított alaphelyzet. Nem egyszerűen a rengeteg (napfényre tolult) botrány matematikai összege (akcidencia), hanem az “emberi” eltűnésének képlete (szubsztancia). Lehet ugyanis megpróbálni az emberre eröltetni sok mindent, akár (nagyon) káros (bűnös) dolgok halmazát is, de amikor az ember maga beletörődik (beleegyezik) mindebbe, elveszti az emberi voltát, feladja magasabb rendeltetését, eladja lelkét az ördögnek. Ez történt a coviddal jelölt botrányhelyzetben nem szórványosan, hanem elképzelhetetlen mértékben, tömegesen. Ez lenne a “történet” vége? “A történet a korrupt időn alapul” – írja Hamvas Béla. A korrupció pedig megsemmisíti magát, mert megsemmisítette az embert: A már jó ideje Isten nélküli ember, akiből mára ember nélküli “ember” (manipulált anyag) lett. Vajúdó, apokaliptikus időben járunk.