Day: May 2, 2026

Ne legyünk naívak, botrányok (megdöbbentő bűntettek) mindig is voltak, és gondolom mindig is lesznek. Mivel a “bűn” (rossz útra tévedés) hozzátartozik a “romlott” emberi természethez. Mindez nem jelenti, hogy el kell fogadnunk a dolgot mint valami “normálisat”. Harcolnunk kell ellene kívül és belül is. A “posztcovid-helyzet” azonban nem egyszerű “botrány-utáni-állapot”, hanem valami nagyon sajátos, metafizikailag átvilágított alaphelyzet. Nem egyszerűen a rengeteg (napfényre tolult) botrány matematikai összege (akcidencia), hanem az “emberi” eltűnésének képlete (szubsztancia). Lehet ugyanis megpróbálni az emberre eröltetni sok mindent, akár (nagyon) káros (bűnös) dolgok halmazát is, de amikor az ember maga beletörődik (beleegyezik) mindebbe, elveszti az emberi voltát, feladja magasabb rendeltetését, eladja lelkét az ördögnek. Ez történt a coviddal jelölt botrányhelyzetben nem szórványosan, hanem elképzelhetetlen mértékben, tömegesen. Ez lenne a “történet” vége? “A történet a korrupt időn alapul” – írja Hamvas Béla. A korrupció pedig megsemmisíti magát, mert megsemmisítette az embert: A már jó ideje Isten nélküli ember, akiből mára ember nélküli “ember” (manipulált anyag) lett. Vajúdó, apokaliptikus időben járunk.

Mi lenne “út” (megközelítés) és “cél” (eredmény) viszonya, és mit árul el rólunk, hogy mindezt hogyan látjuk? Minden út egy (vagy több?) célhoz vezet, és minden célnak van egy (vagy több?) megközelítése (útja)? És mi a fontos a számunkra: az egyik, a másik vagy akár mindkettő egyforma mértékben? Mi lenne a “garancia”, hogy elérjük a kitűzött célt, vagy másképpen: hogy van-e az erőfeszítésnek egyáltalán értelme (elérhető célja)? Hatalmas, soha nem látott és tapasztalt változások közepette élünk, és különböző “feltevések” különféle “célokért” harcolnak. A két legfontosabb: a globalisták és a patrióták külön-külön küzdelme, egymás ellen egyrészt, a saját céljaikért másrészt. Az egymás elleni harc még eléggé jól követhető, mivel főként morális szinten zajlik. Talán inkább zavarba ejtő (érthetetlen), hogy hogyan próbálnak mindannyian eljutni a kitűzött céljaikhoz. Mi lenne az az “erő” (“minőség”), ami kit-kit nézete szerint átsegítene a nehézségeken, és célba juttatna. Hogyan keletkezik egyáltalán “minőség”? A hegeli hagyomány mentén kialakított marxista elgondolásban a “minőség” egyszerűen a “mennyiségből” keletkezik hirtelen “ugrással” (átváltozással). Az egész folyamat ugyan részleteiben nem megvilágított (hogyan? miért?), de tényként elfogadott, hogy minden esetben bekövetkezne. Úgy látom, hogy a jelenlegi globalista konstelláció lépten-nyomon a mennyiségi (anyagi) oldalon próbálja (bizonyos manipulációval) a számára kívánatos “ugrást” kierőszakolni. Mindez nem váratlan, találkoztunk vele már egyebütt is újkori történelmünkben. Mi lenne a másik oldallal? Nem kétséges, hogy a patrióták (WhiteHats, Q stb.) morális fölényben vannak a globalistákkal szemben. Mindez hosszan kifejthető lenne, de lényegesebb kérdésnek tartanám, hogy hogyan próbálják a patrióták elérni saját kitűzött céljaikat (az új alapokra helyezett bankrendszertől a politikai rendszer átszervezésén keresztül egy “igazságosabb” társadalomig). Nem tudom igazán, meghagyhatom további nyílt kérdésnek. Időközben viszont az a gyanúm támadt, mintha minden ezen az oldalon a másik oldal “köpönyegében” folyna. Minden összetévesztésig hasonló lenne a “morális többlet” (nem kis) különbségével (a pedofilokat kiszűrik a rendszerből). Innen viszont még mindig nem érthető, hogyan lesz (ha lesz) “minőségi” változás, mitől lesz ez a rendszer jobb, mint a másik. Higgyük el, és majd meglátjuk a gyakorlatban? Jaj, de már az “oltást” is milyen sokan elhitték, és aztán megtapasztalták a gyakorlatban. Aktuális példa arra, hogy a “mennyiség” nem garantál semmiféle “minőséget”, “minőség” nélkül viszont pozitív változás nem elképzelhető (lehetséges).

Ezt az igét pejoratív értelemben használjuk a magyarban, azt jelenti, hogy valaki valamit színlel, másnak láttatja a helyzetet, mint amilyen az valóságosan lenne. Semmi baja, csak színleli. Főként főnévi értelemben (szimuláció) van azonban a fogalomnak egy másik jelentése is. Olyan vizsgálatot jelent, amikor egy rendszer fizikai vagy számítógépes modelljén tanulmányozzák annak várható, illetve valódi viselkedését. A német parlament (Deutscher Bundestag) egyik dokumentuma (Drucksache 17/12051) 2012-ben leír egy szimulációs vizsgálatot a jelenlegi korona-vírussal kapcsolatosan, amely jövőbe látó módon pontosan felidézi napjaink történéseit (és annak politikai narratíváját). “Das Ereignis beginnt im Februar in Asien” … “Der Erreger stammt aus Südostasien, wo der bei Wildtieren vorkommende Erreger über Märkte auf den Menschen übertragen wurde. Da die Tiere selbst nicht erkranken, war nicht erkennbar, dass eine Infektionsgefahr bestand.”… “Es ist so lange mit Neuerkrankungen zu rechnen, bis ein Impfstoff verfügbar ist. Für das vorliegende Szenario wird ein Gesamtzeitraum von drei Jahren (sic!) zugrunde gelegt mit der Annahme, dass nach dieser Zeit ein Impfstoff entwickelt, freigegeben und in ausreichender Menge verfügbar ist.” Nem idézem tovább. Két dolog világosnak. tűnik: hogy számoltak a járvánnyal (akár úgy is, hogy maguk idézték elő) ill. hogy addig fog a “szimuláció” tartani, amíg nem állnak elő valamiféle védőoltással. Látjuk (főként az USÁ-ban egészen világosan), hogy a “háttérhatalom” szereplői megpróbálják minden (még) rendelkezésükre álló eszközzel elérni, hogy a koronavírus által “szimulált” helyzet minél tovább tartson, lehetőleg egy bizonyos “védőoltásig”. Eljött az idő, köszönjük, elég volt belőletek!

Tolvaj szüli az alkalmat.

Fel is csút, le is csút.

Ahol rogánok vannak, verebek is vannak.

Kicsi a vasút, de jobban teljesít.

Jár-kel mint a Mutyi lelke.

Már látni Alcsút végét.

Csútba dob.