Mi lenne “út” (megközelítés) és “cél” (eredmény) viszonya, és mit árul el rólunk, hogy mindezt hogyan látjuk? Minden út egy (vagy több?) célhoz vezet, és minden célnak van egy (vagy több?) megközelítése (útja)? És mi a fontos a számunkra: az egyik, a másik vagy akár mindkettő egyforma mértékben? Mi lenne a “garancia”, hogy elérjük a kitűzött célt, vagy másképpen: hogy van-e az erőfeszítésnek egyáltalán értelme (elérhető célja)? Hatalmas, soha nem látott és tapasztalt változások közepette élünk, és különböző “feltevések” különféle “célokért” harcolnak. A két legfontosabb: a globalisták és a patrióták külön-külön küzdelme, egymás ellen egyrészt, a saját céljaikért másrészt. Az egymás elleni harc még eléggé jól követhető, mivel főként morális szinten zajlik. Talán inkább zavarba ejtő (érthetetlen), hogy hogyan próbálnak mindannyian eljutni a kitűzött céljaikhoz. Mi lenne az az “erő” (“minőség”), ami kit-kit nézete szerint átsegítene a nehézségeken, és célba juttatna. Hogyan keletkezik egyáltalán “minőség”? A hegeli hagyomány mentén kialakított marxista elgondolásban a “minőség” egyszerűen a “mennyiségből” keletkezik hirtelen “ugrással” (átváltozással). Az egész folyamat ugyan részleteiben nem megvilágított (hogyan? miért?), de tényként elfogadott, hogy minden esetben bekövetkezne. Úgy látom, hogy a jelenlegi globalista konstelláció lépten-nyomon a mennyiségi (anyagi) oldalon próbálja (bizonyos manipulációval) a számára kívánatos “ugrást” kierőszakolni. Mindez nem váratlan, találkoztunk vele már egyebütt is újkori történelmünkben. Mi lenne a másik oldallal? Nem kétséges, hogy a patrióták (WhiteHats, Q stb.) morális fölényben vannak a globalistákkal szemben. Mindez hosszan kifejthető lenne, de lényegesebb kérdésnek tartanám, hogy hogyan próbálják a patrióták elérni saját kitűzött céljaikat (az új alapokra helyezett bankrendszertől a politikai rendszer átszervezésén keresztül egy “igazságosabb” társadalomig). Nem tudom igazán, meghagyhatom további nyílt kérdésnek. Időközben viszont az a gyanúm támadt, mintha minden ezen az oldalon a másik oldal “köpönyegében” folyna. Minden összetévesztésig hasonló lenne a “morális többlet” (nem kis) különbségével (a pedofilokat kiszűrik a rendszerből). Innen viszont még mindig nem érthető, hogyan lesz (ha lesz) “minőségi” változás, mitől lesz ez a rendszer jobb, mint a másik. Higgyük el, és majd meglátjuk a gyakorlatban? Jaj, de már az “oltást” is milyen sokan elhitték, és aztán megtapasztalták a gyakorlatban. Aktuális példa arra, hogy a “mennyiség” nem garantál semmiféle “minőséget”, “minőség” nélkül viszont pozitív változás nem elképzelhető (lehetséges).