Sok mindent gondolhatunk (és gondolnak is) a fociról, így-úgy, nemcsak érzelmi, hanem értelmi alapon is. Vannak (voltak, lesznek) nagy rajongói minden megnyilvánulási szinten, a k*-zóktól egészen a 16-os mélylélektanát feszegetőkig. Van, akinek drog, van, akinek téma, amivel kapcsolatosan elgondolkodhatunk sok fontos(abb) dologról is. Most nem Esterházyt hozom elő, hanem egy inkább jelentéktelen cikkecskét, amit évekkel ezelőtt olvastam. A szerzője hosszabb-rövidebb fejtegetés után arra a megállapításra jut, hogy az egész (foci) egy “szemét”: “A futball szemét. Mindent és mindenkit kijátszik. Olyan, mint sok millió játékosának és milliárdnyi szurkolójának az élete. Napi harc az utca dzsungelében az igazságtalanságok és kétségbeejtő átverések áramlatával szemben. Ezért imádják annyira.” (Pósa Árpád) Onnan jut el ide, hogy mennyi csalás, színlelés van ebben a játékban (“a futballpályán általános a káosz” – “a futball megannyi frázis ellenére sem akar szép vagy sportszerű lenni” – “a futball óriási üzlet” stb.). Mi magunk talán közelíthetünk onnan, hogy a futball sohasem lehet “szép”, mert … Nem sorolom. Kosztolányi egy mellérendelésben említi a dolgot, azt írja ugyanis: “nem alkuszom én semmiféle rúttal,/se a labdáért ordító tömeggel.” (Bekerül ezzel a NAT-ba? – ha igen, akkor bizonyára tévedés)
Van olyan is, aki a futball XIX. századi “feltalálásában” az illuminátusok aknamunkáját látja: “Die offizielle Webseite der FIFA enthüllt den Beginn der Organisation und des modernen institutionalisierten Fussballs: Ein Treffen in der Freimaurer-Taverne 1863 in London, bei der gleich die ganzen Regeln mitbeschlossen wurden.” (Alexander Benesch) Lehet, hogy csak a szokásos “összeesküvéselmélet” ez a megjegyzés. Bizonyosabb azonban, hogy több tradicionális (régebbi) futball-klub (Hamburg, Bréma, Mönchengladbach stb.), sőt maga a Német Labdarúgó Szövetség
(DFB) pl. szabadkőműves szimbólumot (szimbólumokat) jelenít meg a logójában. A (modernkori) futball “megalkotása” és “megregulázása” után egyébként valami hasonló történt a kibontakozó autóközlekedésben: egy 1908-as párizsi találkozón megszülettek ugyanis azok a szabályok, amelyek megjelenésükben (közlekedési táblák) nyilvánvaló szabadkőműves (illuminátus) szimbólumok. A sor folytatható lenne, megemlíthetnénk pl. a futball-labdák szimbolikus “megtervezését” is, de ne folytassuk. Viszont az életünkről van szó, a futball pedig ennek nem (meg)szépítő tükre. Sokat megérthetünk belőle, mint ahogy az új (magyarországi vagy egyéb) “katedrálisok” (stadionok) is jelek (szimbólumok) – arra, hogy végre felébredjünk?