Eljátszottam az ördögöt. Könnyen ment, magam is megdöbbentem ezen. Sokkal nehezebbnek gondoltam, pedig végül nem is volt az. Ahogy az ördög játszadozik velünk, ellesünk tőle néhány dolgot, úgyhogy mindazt, amit már velünk kipróbált, egyedül is tudjuk a végén egészen jól, csakhogy ez időre már nélküle, a magunk uraként az ő nevében.
De hát így mégis unalmas, egyedül… társakkal sokkal jobb – gondoltam. Társak után néztem. Sokan kinevettek, amikor kinyögtem, hogy mit is akarok. Én pedig fülig vörösödtem dühömben és szégyenemben, de nem adtam fel. Végül kikötöttem azoknál, akiket mások is csúfoltak, nem is főként testi kinézetük miatt, hanem mindegyikben volt valami megmagyarázhatatlan, szokatlan. Már ahogy rám néztek, attól megborzongtam. A játékaik is különösek voltak, akik már ismerték, azt mondták, hogy betegek. Nem értettem, hogy miért, hiszen én merészséget láttam bennük, azt, hogy ők többet akarnak, mint a többiek. Hamarosan barátok lettünk, együtt játszottuk különös játékainkat, egyre jobban élveztük, hogy átlépjük a szokottat, a megengedettet, és kezdtük lenézni a többieket. Többnek képzeltük magunkat, jobbnak mint a környezetünk, de lassan már ez is kevés volt, kezdtünk unatkozni. Megéreztem, hogy eljött az én időm.
Felkeltettem a vágyat újdonsült társaimban olyannyira, hogy semmi mást nem kívántak jobban, mint megismerni korábbi ördögi játékaimat. Lassan tanítottam , majd amikor úgy láttam, hogy megértették, magukra hagytam őket, és csak távolról figyeltem, hasonlóan mint egykor az ördög tette velem. Elégedett voltam, nagyon is, ment minden simán. Egyre lelkesebben szövögettem a terveim, azt akartam, hogy mind többen és többen játsszanak, sőt majd valamikor mindenki. Ez volt a legnehezebb, rá kellett szednem a bennünket megvetőket, hogy játsszák a mi játékainkat. Ők azt gondolták ugyanis, hogy jobbak, mint mi. Hagytuk, hogy tegyék, amit érdekük és igazságérzetük diktál. A ránk zúduló szitkokat, túlkapásokat és megsemmítésünkre irányuló minden próbálkozásukat végül ellenük fordítottuk…És most, hogy végigtekintek a játszadozó társaságon, elégedetten állapítom meg, hogy sokan lettünk. Megállapodtunk, hogy ezentúl rendszeresen, méltó módon megemlékezünk saját bátorságunkról, minden lehetséges helyen szobrot állítunk önmagunk nagyságának. Aki pedig ördögöt próbál emlegetni, elétárjuk a tudomány eredményeit, nevetségessé tesszük, befogjuk a száját, kiközösítjük. Eljött a mi világunk, hahaha.